Szar hely ez a Jemen. Az itteni csávók minden nap berágnak khatból, egy helyi kokszból majd egész délután lemennek lajhárba. A nőket elzavarják, hogy vegyék át a segélyt,  de megmukkanniuk se szabad. Nyakig hijabba burkolózva sunnyognak. Beszélni csak Heszosszal tudok, vele meg minek, net  pedig alig van. Heszoszt alig tudtam lebeszélni arról, hogy kipróbálja ezt a baromság khatot. De érzem, hogy nem sokáig tarthatom távol a jemeni nép ópiumától. Az épületek csicsásak, a férfiak meg valami hülye, dísztokos tőrt hordanak az oldalukon. Mondjuk ezek egy idáig mókás dolgok, de hamar ráunni. Fasz se érti, hogy Prince Hamed, a  bunyós hogy a rákba lett olyan pörgős csávó? Persze ha már ilyen lett, nagyon is megértem, hogy megpattant  ebből a Nihilföldjéből. Akinek csak egy kicsit több az ambíciója, mint egy klausztrofóbiás vakondnak, nem csoda, hogy elhúz innen a vérvörös náthába. Nem lesz itt forradalom, az kurvahétszentség. Lustábbak és nihilistábbak ezek annál. Az atyát se nagyon tudom elérni, már nagyon unom magam. Állítólag teveverseny lesz a héten, legalább történik valami.