1.
A drogrehabosok nyílt előfarsangját, ha fergetegesen sikeresnek nem is mondanám, de mindenesetre sokáig emlékezetes marad.
Heszosz testvér a változatosság kedvéért Megváltó Úrjézusnak öltözött. Mint kiderült, ezzel a halászlét is elúsztatta. Mert miután felállítottam a bográcst és a tüzelőnek hozott akácfát is begyújtottam (Az atya gyújtósnak hozott egy köteg remittenda Új Embert, amit Zippo-benzinnel locsoltam le. Így kell februárban szabadtéren bográcsozni.) hiába kerestem a halakat. Heszosz ugyanis annyira azonosult a Jézus-jelmezével, hogy a templomkapuban szétosztogatta a halászlé-alapanyag legfontosabb összetevőit. Szerinte a szentföldi szegényeknek, de valójában a hétköznapi elővárosi járókelőknek. Ezek a fillérbaszó budaörsi sváb-ivadékok, meg a nem különben fogtechnikus yuppie-gyüttmentek pedig kapva-kaptak az egyházi akción és nagy ívben tettek arra, hogy jótevőük, "Heszosz testvér" szemmel láthatóan nem komplett. Vitték az ingyen-halat, mint a cukrot, mert ugye: "Minden dolog jó, ami ingyen van!" És ezen az sem változtat, hogy majd' mindegyikük alsóhangon is negyvenmillás ingatlant tulajdonol.
Az atya leordította Heszosz fejét és elszalasztotta a Tescoba sajtért meg tejfölért, hogy legalább egy adag sajtos tésztát főzhessek.
- Aztán nehogy megpróbálj egy rúd téliszalámit „felszabadítani”, mint az a szerencsétlen félnótás! – kiáltott az enyhén személyiségzavaros, vallási megszállott, exdrogos(?) néhai rendszergazda után.
Még jó, hogy bajai halászlé főzésre készültem. Hoztam gyufatésztát, de azért Heszosszal is hozattunk még.
- Már kezdem feladni, tavaly Keresztelő Szent Jánosnak öltözött és a templomkert mellett csordogáló hűsvizű kispatakba mártotta a kisiskolásokat. Februárban! Hogy én mit kaptam a szülőktől, aztán meg a püspöktől! Egy tucat gyereket hittanról is kiírattak. – kesergett a pap.
2.
A tészta azért jól sikerült, annak ellenére, hogy a gyufatészta nem az a tipikus sajtos-tejfölös tészta alapanyag. Legalábbis mindet befalták a farsangozók. Kell ennél több a szakácsnak?