1.

- Fiam, lenne egy kis szombat délelőtti jótékonysági program. Számíthatok rád? - érdeklődött a pap a hétvégi időbeosztásomról.
- Aztán miben?
- Szkanderezni kéne.
- Viccel atyám? Nem vagyok én Fekete Laci!
- A részvétel a fontos, fiam. A többiek is amatőrök, akár dobogós is lehetsz.
- Egyéniben?
- Igen, egyéni győztest is hirdetnek, de a csapatra gondoltam.
- És milyen csapatban?
- Az egyháziba kellene. Bolek Zoltán megsérült, az pedig nem lenne fair, ha a magyarországi muzulmánok képviselet nélkül maradnának az ökumenikus egyházi szkandercsapatban.
- És pont én lennék a magyarországi muzulmánok leghitelesebb képviselője?
- Ez jelképes fiam, de ha a szakmai hiúságod gátol, indulhatsz az újságírói csapatban is. Úgy is jótékonykodhatsz. Bencsik András az újságírók szkandercsapatának a szövetségi kapitánya.
- Akkor inkább mégis az egyházi csapatba ugornék be. És miért jótékonykodunk szkanderrel?
- A belvízkárosultak megsegítéséért. De ha sokat adakoznak, akkor  az adományokból ebben a csúnya balesetben elhunytak családtagjainak  is juttatunk.

- Milyen csúnya balesetről beszél atyám?
- Hát ahol a fiatal lányok megfulladtak, már a neve is olyan obszcén volt.
- Mi volt abban a névben csúnya?
- Miért erőlteted fiam, hogy rútujl beszéljek? Meg nem is értek hozzá. Az a hullák és partidrogosok.
-? Nem véletlenül kurvák és kamionosok?
-Az az, de hát nem mindegy hogyan hívták, a lényeg, hogy tragédiába torkolt?
De mindegy. - gondoltam. Azt meg végképp nem akartam tovább ragozni, hogy az a rendezvény a tragikus partinak csupán az előzménye volt.

2.

Hát így kezdődött szkanderkarrierem. A Művészetek Palotájában tartották a versenyt. A catering egész jó volt. Korrekt szendvicseket szolgáltak fel. Egyházi csapatunk ellenfelének a zenészeket sorsolták. Kocsis Zoltánt lenyomtam, de Fischer Iván kifogott rajtam. Két ekkora karmestertől a pontszerzéssel azért mégsem hoztam szégyent Bolek Zoltánra, Mihályfa és Kisvásárhely zalai kisközségek volt körjegyzőjére, a Magyar Iszlám Közösség elnökére, akit ugye betegsége miatt helyettesítettem. A női szekcióban a Hit Gyülis Németh Sándor vezető lelkész felesége, Judit Asszony folytatott maratoni csatát Horgas Eszterrel. Eszter közel másfél órás küzdelmet követően feladta. Mint mondta, nem merte kockáztatni fuvola-karrierjét egy esetleges ujjtöréssel.
A dobogóról ugyan lecsúsztunk (az esztéták győztek, Réz András élete formáját hozta, az egyéni vándorkupát is elhozta, a sakkozóké lett az ezüst, a zenészeké a bronz, miénk, vagyis az egyházi csapaté a negyedik hely de az újságírókat azért beelőztük! Muhaha.) de mindent összevetve jól éreztem magam és legalább a belvízkárosultakon és talán  a  partibalesetesek családtagjain is segítek.