HTML

Szerda +

Friss topikok

  • Kentaur67: Nem akarom senki örömét elrontani, ezek az írások (bár ugyanolyan jók), de nem Uj Péter írásai. Ne... (2011.02.24. 17:47) Arab forradalmak
  • nabazzmeg: Basszus, cefet jó ez a blog, véletlenül akadtam rá, mikor egy kis szerdá-t akartam olvasni a nol-o... (2011.01.27. 07:35) A troll is ember
  • Sz.Lacc: Multkorjaban akadtam ra erre a blogodra, de mar magam sem tudom hogyan. :-) Ami nekem furi, hogy n... (2011.01.18. 21:56) Bombahír
  • Kentaur67: Örülök, hogy újra saját magad vagy. Csak így tovább, Péter! Spartacus (2011.01.05. 15:31) Snowboardozás papokkal és drogrehabosokkal

Linkblog

Rambó néni - Vendégségben

2011.01.26. 08:00 :: kamuUP

Ma Hartay Csaba költő, újságíró blogján haknizok. Klikk ide!

De! A teljes sztori itt:

RAMBÓ NÉNI

1.


Három rabló sem bírt a matrónával


Csoportos rablás gyanúja miatt vettek őrizetbe három embert. A gyanúsítottak egy idős asszonyt a lakásában fosztottak ki; az illetőket a bűncselekmény után fél órával elfogták - tájékoztatott a rendőrség hétfőn.
Egy idős asszony előző nap délután ismerőseként engedett be otthonába egy 21 éves nőt. A vendég távozóban sms-t küldött társainak.
Ők berontottak a lakásba, kilencezer forintot, négy aranygyűrűt és egy órát zsákmányoltak, miközben az asszonyt bántalmazták.
A gyanúsítottak megpróbálták megkötözni a sértettet, majd leragasztani a száját, ő azonban ellenállt és hívta a rendőrséget.”

Forrás: MTI/Index:


2.


A fenti bűnügyi hír hatására felülkerekedett szerkesztői énemen az újságírói. Felhajtattam az adatait és felkerestem a nénit. A helyi kocsma csaposa a név és a cím alapján rögtön eligazított:
- Á, a Rambó néni! Mink itten csak így hívjuk. Az utca végén lakik, megismeri a nagy kéményről, meg az udvarán a döglöttcefre-tárolóról. Pálinkafőzője van.
Rambó néni portájánál úgy éreztem magam, mintha egy westernfilm forgatására csöppentem volna. A kapuban borjúnyi, szürkés, kopott szőrű, dán dog-komondor keveréknek tűnő kutya nézett velem farkasszemet. Majd nyikorgott a nyári konyha ajtaja, és egy, első ránézésre kilencven és a halál közöttinek tűnő vénasszony bámult rám. Ráncosabb, mint Charles Bronson és egy elefánt szerelemgyereke.
- Ül! – mordult a néni a kutyára, majd felém biccentett és intett, hogy jöjjek be.- Pálinkát akarsz főzetni?
- Nem, a rablás érdekelne.
- Tégedet is ki akartak rabolni?
- Nem, csak érdekelne, hogy történt?
- De mán elmondtam mindent a kolegáidnak.
- Melyik újságnak?
- Nem újságnak, a zsaruknak. Akkor nem is rendőr, hanem ilyen firkász vagy? Na, mindegy, azért gyere be.
Majd megkínált pálinkával. Ő is legurított egy stampedlivel.
- Egyet kóstolgatni, a másodikat lehúzni, a harmadikba bele se kezdeni! – ez a napi adagom fiam, már nyolcvankét éve.
- Hány éves a néni?
- Kilencvennyolc, de amíg nem tőtöttem be a tizenhatot, az apám nem engedte, hogy igyak.
- És hogy bírt el a rablókkal?
- Á, kispályások! -legyintett. – Csak azt a barom Evelint sajnálom, a kis fruskát a szomszédból. Bepalizták, hogy mesélje el, hol tartom az értékeimet. Már az ükanyja is ilyen együgyű hülye-picsa volt, ha érted, ahogy mondom. Ezektől keményebb arcokat is elintéztem már. Tizenöt, ha nem húsz éve is megvan, hogy ki akart rabolni egy nagy gengszter, aki aztán azt a szegedi szerencsétlen cukrász családot lemészárolta. Olyan furcsa, női neve volt.
- A Marinko Magda?
- Az-az, ismered?
- Nem, csak hallottam róla. Meg nemrég egy ismerősöm gyóntatta.
- Papokkal spanoskodsz? – érdeklődött a néni, és továbbra is a korához képest meglepően korszerű szlenget tolt, némi ízes népiességgel megspékelve.
- Nem, csak eggyel. De ez nem olyan érdekes. A maga sztorija sokkal izgalmasabb. Mindig ilyen bátor, és kíméletlenül harcias?
- Hát, soha sem voltam beszari, de csak az ilyen társadalom szemetét csinálom ki, a jómunkás embereket nem bántom. - majd egy nagy, barna turhát köpött felém.
- Bocs fiam, egyik dédapám tántorgott ki Amerikába. Kazánfűtő volt a Mississippin, egy gőzhajón, oszt ő hurcolta haza a családba ezt a hülye szokást, a bagórágást. A körzeti orvos mindig pöröl, hogy le kéne szoknom, de most meg már minek? Nem akarok én százhúsz évig élni, mint szegény anyám!
- Még él az anyja? – hüledeztem.
- Nem, már rég meghalt. Százhúsz évesen. Kései gyerek vagyok.
- És jól megy a pálinkafőzés?
- Megyeget.
- Így könnyebb, hogy már szabad? Többé nem tiltja a törvény, ha kis tételben főzik, zárjegy nélkül?
- Idehallgass fiam, az ükapám, de a szépapám is pálinkafőző volt. A Bach-korszakban is főzték a targyit. Sose csináltuk túl nagyba. De akármit is írjon a törvény, szerinted épeszű ember fel merne minket nyomni? – majd a fal felé mutatott. Csak most vettem észre a vadászpuska, a szarvasagancs és a kitömött vaddisznó trófea mellett az egészen élethűre kipreparált, kitömött ávós fejét. Ettől egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg akarom-e ezt az interjút.
- Jól gondolod fiam, nem kéne erőltetni ezt a cikket. Na, igyál meg még egy targyit. – és újra megkínált pálinkával. Érdekesnek, kissé szürrealisztikusnak tűnik Rambó néni élete. Kár, hogy nem írhatok róla cikket, de akar a halál egy szarvasagancs, egy kitömött vaddisznófej, meg egy ávós trófea társaságában a tiszta szobája falán díszelegni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerdaplusz.blog.hu/api/trackback/id/tr832593923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.