HTML

Szerda +

Friss topikok

  • Kentaur67: Nem akarom senki örömét elrontani, ezek az írások (bár ugyanolyan jók), de nem Uj Péter írásai. Ne... (2011.02.24. 17:47) Arab forradalmak
  • nabazzmeg: Basszus, cefet jó ez a blog, véletlenül akadtam rá, mikor egy kis szerdá-t akartam olvasni a nol-o... (2011.01.27. 07:35) A troll is ember
  • Sz.Lacc: Multkorjaban akadtam ra erre a blogodra, de mar magam sem tudom hogyan. :-) Ami nekem furi, hogy n... (2011.01.18. 21:56) Bombahír
  • Kentaur67: Örülök, hogy újra saját magad vagy. Csak így tovább, Péter! Spartacus (2011.01.05. 15:31) Snowboardozás papokkal és drogrehabosokkal

Linkblog

Lajhárország

2011.03.09. 07:38 :: kamuUP

Szar hely ez a Jemen. Az itteni csávók minden nap berágnak khatból, egy helyi kokszból majd egész délután lemennek lajhárba. A nőket elzavarják, hogy vegyék át a segélyt,  de megmukkanniuk se szabad. Nyakig hijabba burkolózva sunnyognak. Beszélni csak Heszosszal tudok, vele meg minek, net  pedig alig van. Heszoszt alig tudtam lebeszélni arról, hogy kipróbálja ezt a baromság khatot. De érzem, hogy nem sokáig tarthatom távol a jemeni nép ópiumától. Az épületek csicsásak, a férfiak meg valami hülye, dísztokos tőrt hordanak az oldalukon. Mondjuk ezek egy idáig mókás dolgok, de hamar ráunni. Fasz se érti, hogy Prince Hamed, a  bunyós hogy a rákba lett olyan pörgős csávó? Persze ha már ilyen lett, nagyon is megértem, hogy megpattant  ebből a Nihilföldjéből. Akinek csak egy kicsit több az ambíciója, mint egy klausztrofóbiás vakondnak, nem csoda, hogy elhúz innen a vérvörös náthába. Nem lesz itt forradalom, az kurvahétszentség. Lustábbak és nihilistábbak ezek annál. Az atyát se nagyon tudom elérni, már nagyon unom magam. Állítólag teveverseny lesz a héten, legalább történik valami.

Szólj hozzá!

Jemen felé

2011.03.02. 07:15 :: kamuUP

Heszoszra várok Taszáron. Katonai géppel megyünk Jemenbe, a Máltai Szeretetszolgálat segélyét osztani a nélkülöző tüntetőknek. Az atya hívott, hogy mi van Heszosszal, és amikor kiderült, hogy gőzöm sincs, meglehetősen ideges lett.

-Tegnap adtam neki pénzt vonatra meg buszra és a leklére kötöttem, hogy pontos legyen és ne csináljon hülyeséget. - sóhajtott a pap.

- Atyám, még hisz a csodákban? - csúszott ki a számon, de hamar tereltem a témát, nem akartam még jobban felidegesíteni szegényt. Al Ghaoui Hesna, a magyar tévé arab tudósítója is kiszagolta, hogy Jemenbe készülök. Valaki a szerkesztőségben pofázhatott, pedig a lelkükre kötöttem, hogy egy szót sem, civilként megyek. Mindenesetre Hesna felhívott, de hárítottam: - Részemről csak semmi újságírás, legfeljebb zsákokat rakodok és cukrot, lisztet, riszt meg ruhákat osztok. Már ha sikerül elindulnom, mert Heszoszról semmi hír, a kölcsön katonai gép pedig már indulna. Addig is az Androidomon tájékozódok Jemenről. A Munkáspárt honlapján egy egészen tűrhető történelmi áttekintésre bukkantam:

"Az I. világháborút követően az imamátus Jemeni Mutavakkilita Királyság néven önállósult, és mind a kialakuló Szaúd-Arábia, mind a dél-jemeni brit protektorátusok felé területi követelésekkel lépett fel. Végül vereséget szenvedett, és az 1934-es táifi békében rendezték határait. A királyság 1953-ban az ENSZ-ben kezdte követelni a déli területeket, mely törekvését az arab államok is támogatták. 1958–1961 között az Egyesült Arab Államok tagja volt Líbiával és az Egyesült Arab Köztársasággal (Egyiptom és Szíria) együtt." Klikk ide ha Jemen közelmúltja is érdekel, és még azt is megtudhatod, hogy a Szlovák Kommunista Párt továbbra is fegyelmezett marxista-leninista párt marad, de hol a rákban kószafaszálhat Heszosz?

Szólj hozzá!

Arab forradalmak

2011.02.23. 07:23 :: kamuUP

Meglátogattam a papot, aki aggódó arccal nézte a tévéhíradót.
- Forrong az arab világ. Előbb Tunézia, majd Egyipptom (így mondta, nyújtott p-vel) most meg Líbia. Szerinted mi lesz ennek a vége, fiam?
- Passz. Lehet, hogy demokratizálódnak, mint mi itt Kelet-Európában kilencvenben?
- Úgy legyen, fiam. Mindenesetre gyűjtünk nekik. A máltaiakkal nem akarsz kiutazni Jemenbe, segélyt osztani?
- De, atyám, ők muzulmánok, az nem számít?
- Ifjabbik testvéreink.
- Hát, ha így vesszük. – bólintottam rá az atya fene nagy ökumenizmusára.
- Akkor mész?
- Miért nem a fiatalok?
- De hát, te is az vagy. Na jó, sortűztávolságról annak nézel ki.
- Kössz…
- Jaj, elnézést, nem úgy gondoltam! – szabadkozott.
- Hagyja csak. Amúgy meg, miért is ne? Legalább kicsit kimozdulok. Mikor indulnék?
- Kozma atyával majd leegyeztetem. Heszoszt is rád bíznám, ha nem bánod…
- Állj, állj, még meggondolom. – higgasztottam le gyorsan a papot, és elképzeltem, hogy mennyire hiányzik nekem egy tébolyult, magát vízenjáró megváltónak képzelő, ex(?)drogos, néhai rendszergazda vallási fanatikus istápolása egy polgárháború felé sodródó, szegény arab országban, árnyékban +40 fokon.
 

1 komment

Rémálom

2011.02.16. 07:07 :: kamuUP


- Atyám, elég vadat álmodtam. Nem is tudom, elmeséljem?
- Nem nagyon értek az álmokhoz fiam, de ha szeretnéd, rajta.
- Börtönben voltam.
- Miért?
- Az nem derült ki.
- Magáncellában?
- Nem, ilyen gyűjtőben. Legalábbis úgy gondolom. Még nem voltam börtönben, csak filmeken láttam ilyesmit.
- Csak nem a Hagyó Mikóssal egy gyűjtőcellában?
- Nem, de a Bakács ott volt és szalámit evett. De mindez nem volt se vicces, se szomorú. Ami nyomaszt, hogy hmm, hogy is mondjam. Erotikus része is volt az álmomnak.
- Úristen, csak nem férfival voltál?
- Nem, még annál is rosszabb. De ezt el sem merem mondani.

Szólj hozzá!

Előfarsang

2011.02.09. 07:28 :: kamuUP

1.

A drogrehabosok nyílt előfarsangját, ha fergetegesen sikeresnek nem is mondanám, de mindenesetre sokáig emlékezetes marad.

Heszosz testvér a változatosság kedvéért Megváltó Úrjézusnak öltözött. Mint kiderült, ezzel a halászlét is elúsztatta. Mert miután felállítottam a bográcst és a tüzelőnek hozott akácfát is begyújtottam (Az atya gyújtósnak hozott egy köteg remittenda  Új Embert, amit Zippo-benzinnel locsoltam le. Így kell februárban szabadtéren bográcsozni.) hiába kerestem a halakat. Heszosz ugyanis annyira azonosult a Jézus-jelmezével, hogy a templomkapuban szétosztogatta a halászlé-alapanyag legfontosabb összetevőit. Szerinte a szentföldi szegényeknek, de valójában a hétköznapi elővárosi járókelőknek. Ezek a fillérbaszó budaörsi sváb-ivadékok, meg a nem különben fogtechnikus yuppie-gyüttmentek pedig kapva-kaptak az egyházi akción és nagy ívben tettek arra, hogy jótevőük, "Heszosz testvér" szemmel láthatóan nem komplett. Vitték az ingyen-halat, mint a cukrot, mert ugye: "Minden dolog jó, ami ingyen van!" És ezen az sem változtat, hogy majd' mindegyikük alsóhangon is negyvenmillás ingatlant tulajdonol.

Az atya leordította Heszosz fejét és elszalasztotta a Tescoba sajtért meg tejfölért, hogy legalább egy adag sajtos tésztát főzhessek.
- Aztán nehogy megpróbálj egy rúd téliszalámit „felszabadítani”, mint az a szerencsétlen félnótás! – kiáltott az enyhén személyiségzavaros, vallási megszállott, exdrogos(?) néhai rendszergazda után.
Még jó, hogy bajai halászlé főzésre készültem. Hoztam gyufatésztát, de azért Heszosszal is hozattunk még.
- Már kezdem feladni, tavaly Keresztelő Szent Jánosnak öltözött és a templomkert mellett csordogáló hűsvizű kispatakba mártotta a kisiskolásokat. Februárban! Hogy én mit kaptam a szülőktől, aztán meg a püspöktől! Egy tucat gyereket hittanról is kiírattak. – kesergett a pap.

2.

A tészta azért jól sikerült, annak ellenére, hogy a gyufatészta nem az a tipikus sajtos-tejfölös tészta alapanyag. Legalábbis mindet befalták a farsangozók. Kell ennél több a szakácsnak?

Szólj hozzá!

Méhlepény gazdagon

2011.02.02. 07:59 :: kamuUP

1.


-Atyám, mi a véleménye a méhlepényevésről?
- Még nem gondolkodtam rajta. De miért kérded?
- Meghívtak egy ilyen menüs tejfakasztó bulira.
- Ej, fiam, hát nincs jobb dolgotok?
- Ne is mondja atyám. Szerintem is jó dolgukban már azt se tudják a firkászaim, hogy mit is csináljanak, de ha nem megyek el, akkor meg engem tartanak egy begyepesedett vénembernek. Csapdahelyzet.
- Ne is mond fiam. Ha placenta-evésen éppen nem is, de nekem is részt kellett vennem nem kevés olyan eseményen, amihez nem fűlött a fogam. De hogyan is vetődött fel mindez?
-Bohém újságíróim előbányászták, hogy valamikor a kilencvenes években az angol médiahatóság elé került egy furcsa nézői panasz. A derék brit három per hármas tévénézőt egy olyan egzotikus főzőműsor háborított fel, amelyikben egy zömében művészekből álló baráti társaság Erzsébet királynő legifjabb alattvalójának a megérkezését úgy ünnepelte meg, hogy a tejfakasztó bulira konyhakészre varázsolták, majd jóízűen elfogyasztották az újszülött magzati fejlődését szavatoló méhlepényt.
- És a ti méhlepényevéseteket is felveszi a tévé?
- Csak ilyen internetes online videó készül róla. Kicsit a mi médiahatóságunkat is tesztelik az egész hibbant performance-al. Annak idején az angoloknál állítólag az újonnan felállított Nemzeti Médiahatóságunknak is mintául szolgáló brit Offtel a panaszt elutasította. Az indokolás szerint a méhlepény elfogyasztása több civilizációban is évezredes hagyományokkal bír. A placentaevés lehet, hogy egy nyugati konyhán nevelkedettnek furcsa, de egyébként nem jogellenes, vagy egészségtelen, és még csak nem is erkölcstelen szokás. Az ominózus főzőműsor pedig különben is egzotikus ételekről szólt, ezért mégsem rittyenthettek benne az angol konyhán sínylődőknek holmiféle dögunalmas Yorkshire puddingot. Ha a T. Néző nem csípi az egzotikus ízeket, akkor ne nézzen ilyen műsort, hanem sütögessen fish and chipset. Szalai Annamária watch and learn!
- Hát, nem értek én az ilyesmihez fiam, a Szentírás tudtommal nem említi, de elég barbár szokásnak tűnik, mondhat a brit cenzor, amit akar.
- Atyám, most már egy kicsit én is kikupálódtam a témából. A méhlepényevéssel tényleg a legtöbb emlős, a főemlőseket is beleértve és a homo sapiensek többsége is él. Sok orvos is ajánlja a szülést követő depresszió enyhítésére, ugyanis a placenta endorfingazdag táplálék. Az endorfin (meglehetősen leegyszerűsítve) a szervezetünk által termelt természetes morfin. Úgy is hívják: a futók öröme.
- És miért éppen a futóké?
- Mert hosszú távokat lefutva egy idő után a futók boldog euforikus állapotba kerülnek.
- Inkább imádkoznának.
- Mond valamit atyám. De ha a méhlepényevés nem elég bizarr téma, íme egy kis ízelítő a magzatnak, mint az anyát rossz útra térítő drogdealernek az aljas aknamunkájáról. Ki is nyomtattam:
„A magzati eredetű placenta szövete - azaz a placentális syncitiotrofoblaszt - által termelt béta-endorfinok rendszerint a terhesség 3. hónapjában kezdenek kiválasztódni az anya vérébe. Egy nemrégiben elkészült tanulmány alapozta meg e jelenség kutatási területét. A szerzők azt állítják, hogy a magzatok anyjukat rászoktatják az endorfinra. Miután anyjuk endorfinfüggővé vált, a magzatok manipulálják anyjukat, hogy az anya növelje a placentán keresztül történő tápanyag elosztást. A hipotézis előre vetíti a következőket: Az endorfin termelés anatómiai elhelyezkedése állhat a magzati-anyai konfliktus hátterében. Az endorfin szint együtt változik pozitívan az anyai vérrendszer tápanyag szállításának kapacitásával. A szülés utáni pszichés tüneteket (mint például a szülés utáni gyermekágyi szomorúság (baby blues), a depresszió és a pszichózis) azaz e mechanizmus mellékhatásait, úgy is értelmezhetjük, mint az endorfin-megvonás tüneteit. Röviddel a szülés után tapasztalható placentofágia jelensége adaptív szerepet játszhat a magzati manipuláció által kiváltott káros mellékhatások csökkentésében.”
Azért a kisbabák mégsem ennyire hálátlan, kőszívű kis drogdíler-maffiózó gecik, hajlandók egy kis cuccot ingyen is visszacsorgatni, ugyanis: „Később, a csecsemő a szoptatása hatására az anya agyalapi mirigyében kiváltott endorfin kiválasztással óvja meg az anyját a további endorfin elvonási tünetek káros hatásaitól. Ezeket a hipotéziseket empirikus adatok támasztják alá.” (Forrás: Wikipedia).
- Fiam, a tudomány azért nem Szentírás, pláne nem az a ferdített kivonata, amit a Wikipediára csöpögtetnek belőle. Ne tetézd mindezt brit tudósokkal!
- Oké atyám. Visszatérve az anya-csecsemő horrortól olyan békésebb témákra, mint a jó öreg méhlepényevés, azt szerencsére akkor ezek szerint nem csak a maga Anyaszentegyháza, hanem a többi piacvezető világvallás, köztük a szcientológia sem tiltja. Az egyik sztár méhlepényevő ugyanis nem más, mint Tom Cruise:
- Tucatnyi módját ismerem a méhlepény elkészítésének, azt is tudom, hogy melyik placenta-recepthez milyen bor illik! – nyilatkozta magabiztosan a kulturált méhlepényevést gurmandként művelő hollywoodi megasztár.
- Na már csak az hiányzott fiam, hogy Hubbardékat is ide keverd!
- Bocs, atyám, akkor csak megosztom magának a receptet, amit az alkalomra találtam:
"Méhlepény-főzéskor számos elkészítési mód közül választhatunk.
(Mint arról a Dívány két éve videókkal fűszerezve részletesen beszámolt)
A legegyszerűbb olyan ételekbe tenni, amelyek amúgy is darált hús tartalmaznak, például lasagne, vagy rakott ételek, ahol a darált húst helyettesíthetjük a megfőzött méhlepénnyel. De kockára is vághatjuk, ha nem idegenkedünk tőle, és megfőzhetjük pörköltnek. Főzés előtt a placentát alaposan meg kell tisztítani, mindenképpen vágjuk le róla a köldökzsinórt, sőt, van, aki azt ajánlja, hogy a magzat felé eső részét ne is fogyasszuk el.
Ínycsiklandozóul egy placenta-ragu recept:

Hozzávalók:
1 méhlepény, kockákra, vagy csíkokra vágra
1 burgonya
2 répa
¼ zeller
1 cukkini
1 nagy paradicsom
1 hagyma
petrezselyem, fűszerek
Keverjük össze a húst egy evőkanál liszttel, fél kanál fűszerpaprikával, sóval és egy kis borssal, valamint 6-8 összezúzott koriandermaggal. Pirítsuk a felaprított méhlepényt két evőkanál olajon, majd adjuk hozzá a felpirított zöldségeket. Öntsük fel vízzel és főzzük nagyjából egy óráig. Körettel tálaljuk."

2.


- Fiam, ha legyógyultál a témáról, akkor inkább jövő szombat délelőttre tedd magad szabaddá és gyere el főzni egy finom halászlét. A drogrehabosoknak tartunk előfarsangot.
- Majd igyekszem atyám. Csak essek túl a méhlepény evéses tejfakasztó bulin
 

Szólj hozzá!

Rambó néni - Vendégségben

2011.01.26. 08:00 :: kamuUP

Ma Hartay Csaba költő, újságíró blogján haknizok. Klikk ide!

De! A teljes sztori itt:

RAMBÓ NÉNI

1.


Három rabló sem bírt a matrónával


Csoportos rablás gyanúja miatt vettek őrizetbe három embert. A gyanúsítottak egy idős asszonyt a lakásában fosztottak ki; az illetőket a bűncselekmény után fél órával elfogták - tájékoztatott a rendőrség hétfőn.
Egy idős asszony előző nap délután ismerőseként engedett be otthonába egy 21 éves nőt. A vendég távozóban sms-t küldött társainak.
Ők berontottak a lakásba, kilencezer forintot, négy aranygyűrűt és egy órát zsákmányoltak, miközben az asszonyt bántalmazták.
A gyanúsítottak megpróbálták megkötözni a sértettet, majd leragasztani a száját, ő azonban ellenállt és hívta a rendőrséget.”

Forrás: MTI/Index:


2.


A fenti bűnügyi hír hatására felülkerekedett szerkesztői énemen az újságírói. Felhajtattam az adatait és felkerestem a nénit. A helyi kocsma csaposa a név és a cím alapján rögtön eligazított:
- Á, a Rambó néni! Mink itten csak így hívjuk. Az utca végén lakik, megismeri a nagy kéményről, meg az udvarán a döglöttcefre-tárolóról. Pálinkafőzője van.
Rambó néni portájánál úgy éreztem magam, mintha egy westernfilm forgatására csöppentem volna. A kapuban borjúnyi, szürkés, kopott szőrű, dán dog-komondor keveréknek tűnő kutya nézett velem farkasszemet. Majd nyikorgott a nyári konyha ajtaja, és egy, első ránézésre kilencven és a halál közöttinek tűnő vénasszony bámult rám. Ráncosabb, mint Charles Bronson és egy elefánt szerelemgyereke.
- Ül! – mordult a néni a kutyára, majd felém biccentett és intett, hogy jöjjek be.- Pálinkát akarsz főzetni?
- Nem, a rablás érdekelne.
- Tégedet is ki akartak rabolni?
- Nem, csak érdekelne, hogy történt?
- De mán elmondtam mindent a kolegáidnak.
- Melyik újságnak?
- Nem újságnak, a zsaruknak. Akkor nem is rendőr, hanem ilyen firkász vagy? Na, mindegy, azért gyere be.
Majd megkínált pálinkával. Ő is legurított egy stampedlivel.
- Egyet kóstolgatni, a másodikat lehúzni, a harmadikba bele se kezdeni! – ez a napi adagom fiam, már nyolcvankét éve.
- Hány éves a néni?
- Kilencvennyolc, de amíg nem tőtöttem be a tizenhatot, az apám nem engedte, hogy igyak.
- És hogy bírt el a rablókkal?
- Á, kispályások! -legyintett. – Csak azt a barom Evelint sajnálom, a kis fruskát a szomszédból. Bepalizták, hogy mesélje el, hol tartom az értékeimet. Már az ükanyja is ilyen együgyű hülye-picsa volt, ha érted, ahogy mondom. Ezektől keményebb arcokat is elintéztem már. Tizenöt, ha nem húsz éve is megvan, hogy ki akart rabolni egy nagy gengszter, aki aztán azt a szegedi szerencsétlen cukrász családot lemészárolta. Olyan furcsa, női neve volt.
- A Marinko Magda?
- Az-az, ismered?
- Nem, csak hallottam róla. Meg nemrég egy ismerősöm gyóntatta.
- Papokkal spanoskodsz? – érdeklődött a néni, és továbbra is a korához képest meglepően korszerű szlenget tolt, némi ízes népiességgel megspékelve.
- Nem, csak eggyel. De ez nem olyan érdekes. A maga sztorija sokkal izgalmasabb. Mindig ilyen bátor, és kíméletlenül harcias?
- Hát, soha sem voltam beszari, de csak az ilyen társadalom szemetét csinálom ki, a jómunkás embereket nem bántom. - majd egy nagy, barna turhát köpött felém.
- Bocs fiam, egyik dédapám tántorgott ki Amerikába. Kazánfűtő volt a Mississippin, egy gőzhajón, oszt ő hurcolta haza a családba ezt a hülye szokást, a bagórágást. A körzeti orvos mindig pöröl, hogy le kéne szoknom, de most meg már minek? Nem akarok én százhúsz évig élni, mint szegény anyám!
- Még él az anyja? – hüledeztem.
- Nem, már rég meghalt. Százhúsz évesen. Kései gyerek vagyok.
- És jól megy a pálinkafőzés?
- Megyeget.
- Így könnyebb, hogy már szabad? Többé nem tiltja a törvény, ha kis tételben főzik, zárjegy nélkül?
- Idehallgass fiam, az ükapám, de a szépapám is pálinkafőző volt. A Bach-korszakban is főzték a targyit. Sose csináltuk túl nagyba. De akármit is írjon a törvény, szerinted épeszű ember fel merne minket nyomni? – majd a fal felé mutatott. Csak most vettem észre a vadászpuska, a szarvasagancs és a kitömött vaddisznó trófea mellett az egészen élethűre kipreparált, kitömött ávós fejét. Ettől egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg akarom-e ezt az interjút.
- Jól gondolod fiam, nem kéne erőltetni ezt a cikket. Na, igyál meg még egy targyit. – és újra megkínált pálinkával. Érdekesnek, kissé szürrealisztikusnak tűnik Rambó néni élete. Kár, hogy nem írhatok róla cikket, de akar a halál egy szarvasagancs, egy kitömött vaddisznófej, meg egy ávós trófea társaságában a tiszta szobája falán díszelegni.

Szólj hozzá!

Szkander

2011.01.19. 07:49 :: kamuUP

1.


- Fiam, lenne egy kis szombat délelőtti jótékonysági program. Számíthatok rád? - érdeklődött a pap a hétvégi időbeosztásomról.
- Aztán miben?
- Szkanderezni kéne.
- Viccel atyám? Nem vagyok én Fekete Laci!
- A részvétel a fontos, fiam. A többiek is amatőrök, akár dobogós is lehetsz.
- Egyéniben?
- Igen, egyéni győztest is hirdetnek, de a csapatra gondoltam.
- És milyen csapatban?
- Az egyháziba kellene. Bolek Zoltán megsérült, az pedig nem lenne fair, ha a magyarországi muzulmánok képviselet nélkül maradnának az ökumenikus egyházi szkandercsapatban.
- És pont én lennék a magyarországi muzulmánok leghitelesebb képviselője?
- Ez jelképes fiam, de ha a szakmai hiúságod gátol, indulhatsz az újságírói csapatban is. Úgy is jótékonykodhatsz. Bencsik András az újságírók szkandercsapatának a szövetségi kapitánya.
- Akkor inkább mégis az egyházi csapatba ugornék be. És miért jótékonykodunk szkanderrel?
- A belvízkárosultak megsegítéséért. De ha sokat adakoznak, akkor  az adományokból ebben a csúnya balesetben elhunytak családtagjainak  is juttatunk.

- Milyen csúnya balesetről beszél atyám?
- Hát ahol a fiatal lányok megfulladtak, már a neve is olyan obszcén volt.
- Mi volt abban a névben csúnya?
- Miért erőlteted fiam, hogy rútujl beszéljek? Meg nem is értek hozzá. Az a hullák és partidrogosok.
-? Nem véletlenül kurvák és kamionosok?
-Az az, de hát nem mindegy hogyan hívták, a lényeg, hogy tragédiába torkolt?
De mindegy. - gondoltam. Azt meg végképp nem akartam tovább ragozni, hogy az a rendezvény a tragikus partinak csupán az előzménye volt.

2.

Hát így kezdődött szkanderkarrierem. A Művészetek Palotájában tartották a versenyt. A catering egész jó volt. Korrekt szendvicseket szolgáltak fel. Egyházi csapatunk ellenfelének a zenészeket sorsolták. Kocsis Zoltánt lenyomtam, de Fischer Iván kifogott rajtam. Két ekkora karmestertől a pontszerzéssel azért mégsem hoztam szégyent Bolek Zoltánra, Mihályfa és Kisvásárhely zalai kisközségek volt körjegyzőjére, a Magyar Iszlám Közösség elnökére, akit ugye betegsége miatt helyettesítettem. A női szekcióban a Hit Gyülis Németh Sándor vezető lelkész felesége, Judit Asszony folytatott maratoni csatát Horgas Eszterrel. Eszter közel másfél órás küzdelmet követően feladta. Mint mondta, nem merte kockáztatni fuvola-karrierjét egy esetleges ujjtöréssel.
A dobogóról ugyan lecsúsztunk (az esztéták győztek, Réz András élete formáját hozta, az egyéni vándorkupát is elhozta, a sakkozóké lett az ezüst, a zenészeké a bronz, miénk, vagyis az egyházi csapaté a negyedik hely de az újságírókat azért beelőztük! Muhaha.) de mindent összevetve jól éreztem magam és legalább a belvízkárosultakon és talán  a  partibalesetesek családtagjain is segítek.
 

Szólj hozzá!

Bombahír

2011.01.12. 07:54 :: kamuUP


1.

Egy tálca krémessel a kezemben és egy palack Tokajival  a hónom alatt látogattam meg a papot, de sehol se találtam. Pedig még a gyóntatófülkébe is bekukkantottam. Megcsörgettem a mobilját. Miután kicsöngött, a hangposta kapcsolt be: - Hagyjon üzenetet. Ámen.
- Atyám, merre van? – kiáltottam. Vékony, nyöszörgő hangot hallottam a belső templomkert felől. Kimentem a kiskapun, de senkit sem láttam. Majd újra nyöszörgést hallottam, és megpillantottam egy földből kinyúló kezet. Morbid, félelmetes, bizarr jelenet. Rendesen beparáztam. A pap egy gödörbe esett.
- Hát, maga meg mit keres itt?
- Az ereszt jöttem megigazítani, és ide beszakadtam.
A fagyott földbe ásott vermet vastag, kétcolos deszka fedte. A korhadt fa eltört a pap alatt.
- De mi itt ez a verem?
- Gőzöm sincs fiam, magam se tudtam róla, pedig nem tegnap kerültem ehhez a templomhoz.
- Na jöjjön atyám, kihúzom.
- Nem biztos, hogy jó ötlet fiam, van itt egy kis bibi.
- Milyen bibi atyám? Ha sokáig ott marad a fagyos földben, akkor még egy tüdőgyuszit is beszedhet.
- Attól tartok, hogy egy bombára estem.
- Bombára? Milyen bombára?
- Hát, elég rozsdás, gondolom második világháborúsra.
- Akkor most mi lesz?
- Itt a mobilod?
- Persze, hívtam is magát, de nem vette fel.
- Mert benn maradt a parókián. Hívd kérlek a tűzszerészeket.
- Ööö, mi a számuk?
- Nem tudom fiam, nem igen szoktam bombára esni.
A tudakozót akartam hívni, de minek szöszöljek, inkább a tűzoltókat tárcsáztam. Mondták, hogy legalább egy fél óra, amíg kiérnek, mert egy Tesco-tüzet oltanak. – A tűzszerész is? - kérdeztem.
- Igen, ő is. –„nyugtattak” meg.
Hoztam a papra pokrócokat és főztem egy teát a kis templomi teakonyhában. A tűzszerészek vizestömlőkkel raktak ellensúlyt, nehogy a hirtelen súlyvesztés  hozza működésbe a detonátort, és a papnak araszolva kellett arrébb csúszni. Egy fél órába is beletelelt a művelet, de végül a pap szerencsésen megszabadult.
- Atyám, mi történik, ha véletlenül nem járok erre?
- Azt csak a Jóisten tudja fiam, még jó, hogy erre küldött.
- Akkor most megmentettem az életét?
- Így is mondhatjuk. Hálás is vagyok a gondviselésnek fiam.
- És nekem?
- Ezt szeretnéd hallani, fiam?
- Á, hagyjuk.

2.

A tűzszerészek telefonáltak, hogy hatástalanították a bombát. Még a híradóban is benne volt. Szerencsére a részleteket, a papot és engem kihagytak. A pappal teáztunk, most tényleg megköszönte az életmentő segítségem, csak arra kért, ha nem muszáj, ne meséljek az esetről. Kínos lenne neki a nyája előtt, hogy egy veremben feküdt.
- Reméled megértesz, fiam.
- Persze, kérdezhetek atyám?
- Csak bátran.
- Melyik kollégája gyóntatta meg a haldokló Kádárt?
- Ha tudnám, akkor se mondhatnám el fiam.

1 komment

Snowboardozás papokkal és drogrehabosokkal

2011.01.05. 07:54 :: kamuUP

1.

Egy Barkassal, két pappal, meg egy rakás drogrehabossal ausztriai snowboard-túrára indulni már önmagában extrémsport. Kis kitérővel Lentiben felvettük Zoltán atyát, a gördeszkázás Assisi Szent Ferencét.

Schengen nagy előnye, hogy be tudtunk lépni Ausztriába a sebváltóhibás Barkassal. A járgány meglepően jól bírta a strapát, csak kétszer kellett tolni. Két osztrák zsernyákot azért sikerült kifognunk, de az egykori vasfüggöny mögül előbarkasozó két pap és drogrehabos rakománya meglágyította a sógor hekusok szívét és egy achtunggal megúsztuk.


Ha a térdeim bírták volna, talán meg is tanulok snowboardozni, Zoltán atya tényleg türelmes oktató. Lendvai Zoltán János, a Zala megyei Rédics római katolikus papja már az első este sem bírta ki, hogy ne mutasson be pár trükköt a halfpipen. Másnap a fél sípálya reverendába öltözött. Azt hitték az a legújabb, trendi snowboard-szerkó. Zoltán atya következő akrobatikus snowboard bemutatójára a nemzetközi média is lecsapott. Ott volt a BBC, a CNN, a Pro7, de még a Vatikáni Rádió és az Al-Jazeera tudósítója is.


Minekután a térdem nem bírta a kiképzést, betelepültem egy hüttébe, ahol neteztem, kuglófoztam és snapszoztam. Hesos testvér is hasonlóan cselekedett. Ő még egy extrát is beiktatott: a vizet Jägermeisterré akarta változtatni. A kezdeti kudarc nem törte le. Úgy okoskodott, hogy a folyamat megfordítása talán segíti a megértést. Megpróbálkozott a feladat inverzével. Kikért egy tálca Jägert, talán huszat, fennhangon imádkozott, majd meditált (pedig azt hittem, hogy az olyan krisnás-buddhista-szcientológus szokás) és lerántotta őket. A seggrészeg Hesosnak csak nem jött össze a mutatvány. Az lett a vége, hogy megátkozta a csapost, akit nem  érdekelte a teológiai kisérlet, meg akarta a kísérleti italokat fizettetni. Végül a fizetni nem akaró, inkább átkozódó Hesost kidobták, és egy szabálysértési eljárás keretében két évre kitiltották Alsó-Ausztria összes síterepéről.


2.


Zusammen nem is volt olyan rossz a snowboard-hétvége. Még az Al-Jazeerába is bekerültem, amint a második sorban ámulom Zoltán atya reverendás snowboard-bemutatóját.

1 komment

Italozás Rupert Murdoch-kal

2010.12.29. 08:02 :: kamuUP

 

1.

- Mi lelt fiam, alig állsz a lábadon?
- Berúgtam az éjjel atyám.
- Ajaj fiam, kellett ez neked? Rossz dolog az ital!
- Nem is az itallal van a baj, hanem a Másnappal.
- Látom, azért szellemeskedéssel még így is próbálkozol. És kivel italoztál? Csak nem magad!? Az tán még rosszabb.
- Rupert Murdoch-kal.
- Nem ismerem.
- Egy amerikai-angliai médiacézár. Jobban mondva eredetileg ausztrál, csak kinőtte azt a kis földrészt. Tudja, atyám a Szentatya Világi Trollbizottságából az egyik tag.
- Már össze is jártok?
- Áá, magam is meglepődtem. Ő a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere. Csodálkoztam is, hogy mi a ráknak jön hozzám látogatóba így két ünnep között. Persze inkognitóban.
- A Szentatya is volt járt már itt álnéven.
- Nem mondja! És hol szállt meg?
- Dorogon, egy panzióban. Közel van Esztergomhoz.
- Akkor már miért nem Párkányon? Csak a hídon kellene átsétálni. – csúszott ki a számon. Nem mintha bele akarnék pofázni a vatikáni álruhás küldetések logisztikájába.
- Kockázatos, ott a határ.
- Hol van az már, atyám? Szlovákia is ugyanúgy Schengen-állam, szabad az átjárás.
- Még Sólyom Lászlónak néznék, és megvan a baj.
- XVI. Benedeket? Hiszen nem is hasonlít a Sólyomra!
- Nézték őt már Ratko Mladićnak is fiam. – legyintett keserűen a pap. – És mit mond az a Rupert Murdoch? – terelte gyorsan a témát.
- Megint fizetőssé akarja tenni az internetes tartalmat, ami nem is lenne hülyeség, de egyszer már belebukott. Most a kommentelőkkel fizettetne.
- És ez menni fog?
- Hát, elég meredeken hangzik, de nemcsak lelkes, hanem meggyőző is volt. Szerinte, aki rákattan a kommentezésre, azt nem tartja vissza, hogy pénzbe kerül.
- De miért hajtjátok annyira a pénzt fiam, mondod, hogy ez a Rupert is a világ egyik leggazdagabb embere, minek neki még több?
- Nem ilyen egyszerű ez atyám, ennek a pasasnak nem a pénz a lényeg, hanem, hogy ne dőljön be a sajtóbirodalma, de még a másé se. Nem könnyű most a helyzet. Az internetezők rászoktak az ingyenességre, ráadásul nyomtatott újságot egyre kevesebben vesznek. Ezt azért tisztelem az öregben, hogy még mindig ilyesmin agyal.
- Pont úgy, mint te, fiam.
- De atyám, hogyan is hasonlíthatna össze minket? Ez a Rupert Murdoch egy kőgazdag ember, ráadásul majd’ nyolcvan éves!
- Te, és a családod sem halna éhen fiam, ha holnaptól nem dolgoznál. És te sem vagy már húsz éves. Csak téged is hajt a jó gazda szelleme, mint ezt a Rupertet, de nem is baj ez fiam, sőt, egyenesen erény, ha egyébként tisztességesek vagytok mindketten.
Ezt a szálat nem akartam tovább feszegetni, és szerencsére az atya is jókor váltott.

 

2.


- Nem tudnál eljönni a rehabos fiúkkal snowboardozni? Csak ide, Kelet-Ausztriába. Semmering mellé. Még a Barkassal is megjárjuk öt órán belül.
- Nem tudok snowboardozni, atyám.
- Emiatt ne fájjon a fejed, Lentiben összeszedjük a gördeszkás Zoltán atyát. Kevesen tudják, de még Ausztriában sincs tőle jobb felszentelt snowboard-oktató.
- Nem áshatnám inkább fel a kertet? – próbáltam kivonni magam, mert bevillant, hogy Hesos testvér, vagy valamelyik másik exdrogos hülyegyerek vajon milyen agyament baromságokat hajt végre a labancok lankáin.
- Télvíz idején? – ha nem, hát nem. Azért nem kellene szemtelenkedned fiam. – mondta a pap csendesen és lemondóan. Szerintem a sok-sok év gyóntatási tapasztalatával a háta mögött van olyan dörzsölt pszichológus a csuhás szemete, hogy ezt direkt csinálja, mert tudja nagyon jó, ettől olyan lelkiismeret furdalásom, lesz, hogy úgyis beadom a derekamat.
- Mikor indulunk? – sóhajtottam lemondóan.

Szólj hozzá!

Címkék: rupert murdoch

Szegénygondozás

2010.12.22. 08:41 :: kamuUP

1.

- Nem tudnál segíteni? Hajléktalanoknak osztok karácsonyi segélyt. Úgy volt, hogy Heszosz velem jön, de az utolsó pillanatban lemondta. Valami búvártanfolyama kezdődik. – kért meg a pap egy, a Szeretet Ünnepe előtt nehezen visszautasítható szívességre.
- Rendben.
- Jó, csak előtte még valamit el, kell, hogy intézzek. Friss füvet kell szereznem.
- De atyám, mióta hódol a könnyű drogoknak?
- Nem értlek fiam.
- Minek magának marihuana?
- Nem olyan fűre, hanem igazi fűre gondoltam. A betleheni jászolba.
- De hiszen oda búzát csíráztatnak.
- Az már van, mi szoktunk füvet is rakni a tevéknek. Kevesen tartják ezt a szokást, de a mi templomunk igen. Így vettem át még az elődömtől.
- Tevéknek?
- Hát a három királyok teveháton érkeztek.
- Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe! Amíg maga vissza nem jön, ne vegyek valamit a hajléktalanoknak?
- Jó ötlet. De nehogy szeszes italt! Még elveszítenénk a jövő évi plusz egy százalékot!
- Cigit lehet?
- Az jó lesz. De csak tiszta forrásból. Rendes magyar zárjeggyel.

2.

Nem könnyű meló a szegényápolás. Egy öreg, csimbókos hajú és szakállú, remete kinézetű pasas azt kérte számon a papon, hogy miért nem az a kedves, pornós kislány jött, a Dzsudika Néró, mint a múltkori karácsonykor. Aki még puszit is akart neki adni, csak az öreg hárította, mert nem volt biztos abban, hogy nem maradt-e ki neki az utolsó tetűtlenítése.
- Depresszóval küzd. Kerüli az embereket, de majd átadom neki fiam, hogy üdvözlöd, hátha az is javít az állapotán.

Aztán majdnem összeverekedtem egy féllábú csávóval, aki elkezdte fikázni a doboz Szofit, amit adtam neki, merthogy ilyenkor karácsonykor Marlborót szoktak neki adni. Annyira felforrt a pofátlanságán az agyvizem, hogy visszakértem a Szofit.
- Pátyolgasson téged a Philip Morris! – ordítottam rá. Majd elkezdtünk dulakodni, mert a Szofit azért nem akarta visszaadni, de lenyugodtam és hagytam a fenébe, mielőtt a pap odaért volna futólépésben, hogy szétválasszon minket. De hótziher, hogy erősebb vagyok nála, és hazavághattam volna, mint a macskát szarni.

Majd egy fiatal, legfeljebb harmincas kinézetű srác lepett meg, pedig azt hittem, hogy ennyi bizarr kaland után engem már egy balettozó Angela Merkel se hozhat zavarba. A pasas térden felül teljesen normális embernek tűnt. Ránézésre még azt se mondtam volna meg róla, hogy hajléktalan. Cipők helyett viszont újságokba és rongyokba csomagolta a lábfejeit. Úgy nézett ki, mint valami extravagáns sztájliszt által tervezett neokloshard csizmamodell. Átszellemülten olvasott egy könyvet.
- Lebilincselő olvasmány! Kukkantson bele! – majd az orrom alá nyomta:


„Hosszas tanulmányozás után elvetettem a mester által atomizáltnak ítélt, a szocialitás mind a három (négy) szintjén egyaránt, s többnyire egyszerre érvényesülni kívánó, egymásba mosódó alrendszerekkel operáló komplex társadalom elméletét, s figyelmemet a szocialitás már említett specifikus kommunikációs szelekciókat biztosító tartós struktúráinak kikülönülésére koncentráltam.”

- Jézusom, mi ez?
- Odorics Ferenc – Pokol Béla: Vázlat a (szép)irodalom és a(z irodalom)tudomány
professzionális intézményrendszereinek egybevetéséhez.
Egy remekmű! És mennyire olvastatja magát! És micsoda zseniális kezdőidézetet választott e kiváló szerzőpáros:

„Kommunikálni pedig
csak a kommunikáció képes.”
(Niklas Luhmann)

- Hát nem bámulatos!? Üljön ide nyugodtan mellém és fussa át. Én nem vesztem ám el a fonalat, addig keresek valami komolyabbat, még az se vészes, ha kissé szárazabb olvasmányt. – és nyúlt volna a rongyos hátizsákja felé, amit be se tudott csukni a tömérdek könyvtől.
- Köszönöm, nekem ez az egy mondat bőven elég volt! – hárítottam. Most szembesültem azzal úgy istenigazán, hogy a Lipót bezárásával ellepték a szabadon kószáló elmebetegek a várost. Adtam neki egy ötezrest, hogy vegyen magának a szerencsétlen egy normális könyvet.

Szólj hozzá!

Címkék: szegénygondozás

Bukowski

2010.12.15. 08:42 :: kamuUP

Előző (a részek nem összefüggőek)

1.


- Ápoltál már négyvégtagbénát?
Nem számítottam erre a kérdésre. Meglepetésemben majdnem leejtettem a két tálca krémest és a palack Tokajit. Megdupláztam a krémes állományt, hátha az atya megnyeri Hagyó Miklós gyóntatását is.
- Nem egy ördöngösség. Leköteleznél, ha ki tudnál segíteni. Egy szegény párát kellene istápolni, de közbejött valami. Felolvasni már nem tudok ott maradni. Nem tudnál helyettesíteni?
Most mit mondhat erre az ember? Vállaltam.
- Menjünk két kocsival, ha nem gond.
- És miből olvassak fel?
A pap a kezembe nyomott egy zsebformátumú, műbőr kötéses Újszövetséget.
- Meg is tarthatod.
A pap meglepően pörgősen vezetett. Annyira lemaradtam, hogy szem elöl tévesztettem. Még jó, hogy biztos, ami biztos alapon a GPS-be is betápláltam a szanatórium címét. Amikor megérkeztem, az Újszövetség mellé kivettem a kesztyűtartóból egy ott porosodó Bukowski-kötetet is.
- Na, és mi a helyzet a Világi Trollbizottságban? - kérdezte az atya pelenkázás közben.
- Hát, a két Steve, a Jobs meg a Balmer élesben adják elő a trollkodást, ahogy szekálják egymást. Pedig nekik aztán annyi közük van a tartalomszolgáltatáshoz, mint Vizy E. Szilveszternek a Bundesligához.
- És melyiknek van igaza?
- Nem könnyű ezt kimondani, de inkább a Balmernek. A Steve Jobs szórja az észt, hogy az Apple felhasználók jellemzően minőségi trollok. Már tele van a hócipőm azzal, hogy ez a csávó a piaci részesedésükhöz képest mindig valami pökhendi felsőbbrendűségi tudattal hájpolja túl a cégét.
- Olvastam, hogy kész csoda, ahogy túlélte a hasnyálmirigy-rákot. Az ilyenek gyakran hajlamosak a küldetéstudatra.
- Ilyen volt ez atyám a betegsége előtt is.
Áttornáztattuk a beteget, hogy az állandó fekvéstől ne legyenek kelései, majd az atya magamra hagyott. Vagyis dehogy magamra, hanem az ápolttal. Mielőtt elviharzott a pap, utána kiáltottam:
- Mit olvassak fel neki atyám?
- Bármit az Írásból.


2.

Belekezdtem János Jelenések Könyvébe, de valahogy túl szürreálisnak tartottam. „Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel.” - és hasonlók. Átváltottam a Bukowskira. Az ápolt, egy legfeljebb harmincas srác tekintetéből először riadt döbbenetet olvastam ki, ami perceken belül hálás sóvárgássá változott. Most kezdtem el úgy istenigazából sajnálni.
Az ágya melletti éjjeliszekrényén egy „Go Talma Go!” matricás bukósisak, meg egy fénykép, amin a motorja mellett feszít egy lánnyal. A fényképtartó poros. Nyilván a lány felhagyott a látogatással. Kegyetlen, de logikus. Hisz még előtte az élet. Hirtelen ötlettől vezérelve arra gondoltam, hogy leugrok az éjjel-nappaliba, és veszek egy Kalinkát. Láttam, hogy kijárták a kényszergyógyításról kiszökdöső alkoholisták a kissé elhanyagolt, szanatóriumszerű kórház füvét a kisboltig. Ha Smirnoffot, vagy Finlandiát nem is, de Kalinkát csak tartanak, mint a helyi prémiun-kategória csúcsát. Betöltök egy kis vodkát az infúziójába, és hogy ne csináljak belőle zugivót, rendelek sofőrszolgálatot és magam is legurítok egy kis vodkát. De ki tudja, hogy milyen gyógyszerekkel tömik? Habár, ahogy elnéztem, még lehet, hogy így is jobb lenne szegénynek. Kalinka, a végső megoldás. Azonban hirtelen bevillant előttem egy Blikk-címlap, amin bilincsbevert kezekkel próbálom az arcomat takarni. Alatta az alábbi felirat: „Uj Péter, az Index internetes napilap főszerkesztője egy négyvégtagbéna fiatalembert az infuziójába öntött vodkával segített át a halálba."  És a főcím: "Aktív eutanázia, vagy közönséges, felelőtlen gyilkosság?”
- Hidd el haver, nem lenne jó ötlet.
Eztán egy olyan novellába kezdtem, amiben Henry Chinaskinak majdnem szétrobban a feje a másnaposságtól és depressziós, mint atom.
Otthon az ágyban belelapoztam az Újszövetségbe, de csakhamar ismét a Bukowski-kötetnél kötöttem ki.

Szólj hozzá!

Címkék: bukowski négyvégagbéna

Horgászélmény, Magda gyóntatása

2010.12.08. 08:39 :: kamuUP

Előző (a részek nem összefüggőek)

1.


A paphoz egy tálca krémessel, meg egy palack Tokajival állítottam be, megköszönni a segítségét. És felajánlottam a drogrehabosai részére az Indexnél leselejtezett, de még egész jól működő számítógépeket, meg ingyenes internet-hozzáférést.
- Köszönöm fiam, de biztos, hogy jót tennél ezekkel a függőségre hajlamos, drogrehabos fiatalokkal, ha rájuk szabadítanád az internetet?
- Mond valamit atyám.
- Nem tudnád inkább elvinni a drogrehabos srácokat horgászni? Mintha említetted volna, hogy nagy pecás vagy. Vagy keverlek valakivel?
- Horgászgatok.
- Vidd el a Barkast, a felszerelések már benn vannak a csomagtartóban. Egy kicsit nehezen veszi be a sebváltó a kettest, de egyébként megfelelő műszaki állapotú jármű. Nekem le kell mennem Szegedre, Marinko Magdát meggyóntatni. Csongrád megyéből egy kolléga se vállalta.
- És Bács-Kiskunból?
- Én is azt kérdeztem. - legyintett lemondóan a pap. De a pályán gyorsan leérek. Szerinted traffipaxoznak ilyenkor?
- Előfordulhat. De csak nem lesznek annyira gyökerek, hogy elmeszeljék a Marinko Magda gyóntatására siető papot.
- Nem a halfogás a lényeg, csak legyenek kinn egy kicsit a természetben a srácok. Ez a mostani csapat alapvetően jó gyerekekből áll, de azért figyelj rájuk, néha hajlamosak meggondolatlanul viselkedni. Ha nem haragszol, a krémeseket levinném Magdának. Ritkán juthat ilyen ínyencséghez.
Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan a bizalmába fogadott, és nyíltan szóba hozza előttem a nőügyét. Majd gyorsan kapcsoltam, hogy még mindig a Magda Marinkoról beszél.


Egy fél keszeget se fogtunk, viszont nyakig vizes lettem. Egy hosszúhajú, szakállas, Alföldi papucsos, egykori ópiátfüggő és néhai rendszergazda manusz, akit a többiek csak Heszosznak szólítottak, kinyilatkozta, hogy tud a vízen járni, és begyalogolt a Kis-Dunába. Amikor már derékig ellepte a víz, a többi rehabos pedig továbbra is egykedvűen maga elé bámult, eldurrant az agyam. Leordítottam a fejüket, hogy mi a jó büdös kurva anyjukat állnak a parton, mint fasz a lakodalomban, ahelyett, hogy kirángatnák a vízből az elmebeteg, baromarcú társukat. Erre megszólalt az egyikük:
- Heszosz testvér biztos még csak bemelegít, és nemsokára a habok fölé emelkedik!
Na, ekkor utána rohantam a folyóba, és kirángattam a baromállatját. Heszosszal gatyára vetkőztünk és a csomagtartóban talált egy szál, máltai szeretetszolgálatos, szakadt és gépzsíros pokrócba burkolóztunk. Amikor szenvedtem a Barkas váltójával, és idegesen rángattam, hogy bevegye a kettest, csupasz térdem a melletem ülő, közös pokróc alatt vacogó Heszoszéhoz dörgölőzött. Mivel annyira nem vágytam Heszosz testvér bőrének felebaráti érintésére, azontúl trükkösen, egyes-hármassal, a kettes kiiktatásával váltottam. Még csak az hiányozna, hogy lerobbanjak, és amint egy szál pokrócba burkolózva próbálom a Barkast megbuherálni, mellém parkoljon mondjuk a Winkler, vagy a Csikós Zsolt, a Totalcar veteránautó guruja. Ezeket máskor maximum bowlingozni viszem, szenvedjen velük a bowlingpálya szekusa, ha valamelyikük befut a bábúk közé.
A pap kéztördelve kért elnézést, Heszosz testvér pedig az Aquapark-kalandért kétszámjegyű extra adag Miatyánkot és Üdvözlégy Máriát nyert. Kaptam száraz ruhát valami adomány szeretetcsomag-bálából. A póló ismerős volt. Rémlik, mintha én vágtam volna ki charitybe. Legalább jó helyre került.
 

 

2.

- Hogy van a Marinko Magda?
- Elég mogorva, a többi meg gyónási titok. De van itt neked valami. Ilyet még én se láttam eddig! - mondta a pap, majd elővett egy kinyomtatott e-mailt. A feladó e-mail címe római számmal kezdődött, és a végén .va ország domain jelzés.
- Ez egy ilyen kör e-mail. De zártkörű és te vagy a címzett, csak tőlünk kell átvenned. Később majd közvetlenül is felveheted a csoporttal a kapcsolatot, csak alá kell írnod egy titoktartási nyilatkozatot.
A listán a facebookos David Zuckerman, a Googletól Sergey Brin, Steve Balmer a Microsofttól, az apples Steve Jobs, Rupert Murdoch médiacézár, meg egy csomó ismert és ismeretlen.
- Mi közöm nekem ehhez atyám?
Itt egy kisérőlevél, személyre szabottan neked fiam: Herrn Neu. – az öreg szeret a nevekkel viccelődni, de csak a jóízlés határán belül.
- Maga is viccel velem?
- Nekem nem szokásom, fiam.
És kiderült, hogy elmesélte a sztorimat a püspökének, aki feljebb adta a drótot, és így ment a hírem, egészen a vatikáni központig. Hát most megkértek, hogy vegyek részt az internetes trollszabályozásról kiadandó pápai enciklika világi előkészítésében.
- De atyám, ki a picsa vagyok, én: Uj Péter, ezekhez a nevekhez képest?
- Ne becsüld le magad fiam. Elég fontos vagy a hazai internetes piacon, ezt magad is jól tudod. Előttem nem kell szerénykedned.
- Oké, de mi közöm nekem a Vatikánhoz? Még csak nem is, na mindegy. Templomba is csak esküvőkön, meg újabban magához járok. De nem gyónni meg imádkozni, hanem ásni, meg drogos hülyegyerekeket a Kis-Dunából kirángatni!?
- A Központ tisztában van a realitásokkal. Ez a világi tagozat. Látod, fiam, a Kínai Kommunista Párt is delegált egy tagot. – és rábökött a címlistáról egy kínai névre.
- Oké, Kínát majd hülye is lenne kihagyni, de a mi kis légypiszoknyi Magyarországunk?
- Inkább megbecsülnéd, mint sem lebecsülnéd hazádat fiam! A Szentatya nem a klikkelések száma alapján dönt! Szívéhez ugyanolyan közel áll a mi gyönyörűséges Mária Országunk, mint a hatalmas Brazília, a maga százötvenmillió, hithű katolikus felhasználójával!
Néhány évnyi előkészítő munkát követően a Szentatya összehív a tárgyban egy zsinatot. Egy enciklikát szeretne kiadni, az Ecce Trolle-t. A helyszínért még folyik a lobbizás. Seattle, Redmond és San Francisco a favorit. De Makaó is nagyon nyomul. Rafkósak ezek a kínaiak. A portugál hittérítői hagyományokra hivatkoznak, még a gyarmati időkből. Náluk meg már azt is hatalmas előrelépés lenne elérni, ha nem végeznék ki az internetezőket trollkodásért.
Ezt hallva a szememben valamicskét visszanyert Kína a renoméjából, de erről inkább bölcsen hallgattam. Na tessék, most Steve Balmerrel, David Zuckermannal és a többiekkel e-mailezhetek a trollokról, cc-be meg Josef Ratzingert is bevesszük. Még jó, hogy aláírtam a titoktartásit. Ezt úgy sem hinné el nekem senki.

Szólj hozzá!

Címkék: vízen járás szentatya trollbizottság

A troll is ember

2010.12.01. 08:28 :: kamuUP

1.

Naivan azt hittem, hogy régesrég megtanultam a trollokat kezelni. Ezeket az interneten ámokfutó, trágár és erőszakos, névtelen kommentelőket. Csakhogy egyre sunyibbak, és döbbenet, ahogy gátlástalanul személyeskednek. Már az is kiverte nálam a biztosítékot, amikor másoknak adják ki magukat, mondjuk Csonka Picinek vagy Sólyom Lászlónak, de a múltkor a szar is meghűlt bennem. Megyek a kocsimhoz, közben megnéztem a mobilomon az e-maileimet, erre az egyikhez milyen fényképet csatoltak? Megy át a gyerekem a zebrán! A saját, civil gyerekem, akinek köze nincs ahhoz, hogy az apja mit ír, meg mit szerkeszt. A szöveg egy szmájli, egy LoL, meg annyi, hogy: "Totális háború! Mocskos ZsIndex, mocskos UP, meg az egész pereputtyod!" És még egy szmájli, meg még egy LoL. Kurva vicces. Most jelentsem föl? És mit érek el vele? Ha egy csöpp esze van a baromjának, ami persze nem biztos, lásd a dunántúli tesco-gazdaságos HR-igazgató trollt, akkor rejtett IP- címről szemetel.
Alig kaptam levegőt. Pár pillanatra tán meg is zakkantam. Teljesen véletlenül éppen egy templomkapu előtt álltam. Benyitottam. Ez nem volt tervben, valamiféle menekülés a nyílt tértől, vagy mit tudom én.
- Gyónni jöttél fiam? - kérdezte a pap.
- Nem, csak picit bent maradnék, nem zavarok ?
- Dehogy. Nem akarsz beszélgetni? Zavartnak tűnsz. – majd egy kis szögletes asztalkára mutatott. Rajta ilyen templomi újságok, meg fakó, szentképes képeslapok. Kihúzta az asztal melletti két széket és hellyel kínált. Még mindig majd szétvetett az ideg. Előkotortam a cigimet.
- Ez nemdohányzó intézmény fiam.
- Elnézést.
- Tessék - és egy rózsafüzért nyomott a kezembe.
- De atyám, nem gyónok és nem imádkozok!
- Nem baj, csak morzsolgasd, megnyugtat, meglátod. Mi nyomaszt?
És elmeséltem neki ezt az egész trollkodást, meg a fényképet a gyerekemről. Elég gyorsan megértette.
- Biztos, hogy nem valami igazi haragosod áll a dolog mögött? Nem értek hozzá, csak filmekben meg hírekben láttam ilyet. Amikor kemény, szervezett bűnözők zsarolnak meg valakit ?
- Nincs nekem ilyen ügyem. Meg akkor nem zsindexeznének, meg nem raknának ki szmájlikat. Mit csináljak az ilyen isten barmaival atyám? - fakadtam ki kétségbeesetten.
- Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába szádra! És végtére is nem barmok, ők is csak emberek.
- Atyám, már megbocsásson, de ne fárasszon ezzel a keresztény-liberális megbocsájtó süket dumával! Mi adjuk nekik az internetes felületet, nélkülünk jóízűen trollkodni se tudnának hol! Olyan ez, mint amikor megsajnálok egy stoppoló, szakadt csövest. Felveszem, útközben megetetem, megitatom, cigivel kínálom, erre föl kifigyeli a kocsimat, betöri a szélvédőjét és ellopja a rádiót.
- Mi is részt veszünk egy drogrehab-programban. Sok a visszaeső, és nem mind hálás. – sóhajtott a pap, és a perselytartó felé bökött. A friss, csiszolatlan, sorjás hegesztésre pillantva, szavak nélkül is megértettem, hogy azt nemrég feltörhették.
- Látom, maguknak se könnyű, de mégis, mit tegyek velük?
- Ők is csak a magukét fújnák, hát adj nekik egy napot!
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Az előbb magyaráztad, hogy zsákszám küldik az üzeneteket. Feltenni nem nehéz. Egy kicsit azért én is internetezek, de ritkán küldök megjegyzéseket, mégis tudom, hogy nem egy ördöngösség. Egy nap menjenek be csak az ügyeletes műszaki szakemberek, ti újságírók pedig aznap tartsatok szabadnapot. Legyen nyílt nap, írjon ki mit akar.
- Ezt nem mondja komolyan! Engem kicsinálnának a hirdetőink, a Szalai Annamáriáról, aki a médiahatóságot vezeti, nem is beszélve. Meg ezek összekennék szarral az újságom. Atyám, maga se tart nyílt napot a templomában mindenféle szemétnek!?
- Az Úr a Házát mindenkinek és nem csak az úri közönségnek építtette. Két hete volt nyílt napunk. A freskókat ilyenkor letakarjuk. Máshol meg újrafestünk. Pár helyen még egyszer át kell teddy hengerezni. - mutatott a pap a falra. Tényleg átvert egy-egy Sepultura, New Yersey Devils meg Bikicsunáj felirat. És néhány elmosódott falfirka is átütött a friss meszelésen. Nagyot nőtt a szemembe a pap. Ez az ember nem csak prédikálja, de teszi is a jót, még a rosszakkal is. De még így is meredeknek tartottam az ötletét.
- Ezt nálunk nem lehetne keresztülvinni. Na és ha mégis, kapnak egy napot és aztán?
- Hidd el, soknak elég az egy nap hírnév-tombolás. Beszélj a jogászaiddal, biztos van rá megoldás. Mint ahogy az ortodox zsidók is formálisan eladják egy forintért az üzletet egy gojnak, majd másnap visszaveszik, csak hogy szombaton is haladjon a szekér.
Végtére is, az Ikea is megvan évente egy napi bevétele nélkül, amit a melósainak oszt ki, akkor mi miét ne adhatnánk egy napot a trolloknak? Vissza akartam adni a rózsafüzért, de nem fogadta el. Akkor legalább a perselybe be akartam dobni valamennyit, viszont észrevettem, hogy a brifkómat a kocsiba hagytam.
- Kimegyek a pénztárcámért a kocsiba atyám, hogy valamit mégis…
- Hagyd, inkább ásd fel a kertet.
- Tessék?
- Csak egy kis zsebkendőnyi belső kert. Meg úgy látom, egy kis mozgás még rád férne, hogy levezesd az ideget. Hidd el, jobb mint a cigeretta. - esküszöm így mondta: cigeretta.
Tényleg nem volt nagy a belső templomkertben a felásandó rész. Mint egy komolyabb szoba. Eleinte kicsit bénáztam, de aztán kifejezetten jól esett a monoton fizikai terhelés. Mikor végeztem, visszaraktam az ásót a kis sufniba, és visszamentem a templomba. Egy öreg nő ezt mondta a papnak:
- Atyám, szólni kellene annak a kint ásó, új drogrehabos fiatalembernek, hogy ne mobilozzon olyan hangosan és főleg, hogy ne káromkodjon!
A pap szabadkozott volna, de én csak intettem:
- Hagyja a faszba atyám, és igaza is van a néninek. Itt tényleg nem kellene mobiloznom meg káromkodnom.

De nem bírtam ki, hogy még azon melegében ne kezdjek el intézkedni. Az Indexet egy napra pro forma megkapta a Trollok Öröme Közhassznú Alapítvány, ezt előtte megpromóztuk, én meg a nyílt nap reggelén arra ébredtem, hogy döbbent képpel rázza a vállam a feleségem:
- Ez mi a szentszar? Le akartam tölteni egy ételreceptet, erre föl ezt nézd:
„BUZI ZSINDEX, A KURVA ANYÁTOKAT!” Meg egy óriási pina fényképe, átszúrva egy horogkereszttel meg sarló-kalapáccsal. Hát, ez volt újságom breakingjében. A többit meg se néztem.
- Tudsz te főzni recept nélkül is, meg mondtam már, hogy vedd ki azt a kurva Indexet a kezdőlapból! - majd mobil, Blackburry, netes laptop, meg mindenféle hasonló pókfasza-hidegvágó nélkül elhúztam horgászni. A feleségem azt hitte, hogy megőrültem. Nem először.
 

2.

A trollnap nem várt sikerrel járt.
- Waoou, hogy ez mekkora húzás! Szabadkezet kapott a Bede? Ti aztán a mai napig tökösek vagytok! Mindenki más csak a nyomotokban kullog. - meg hasonló nyálinger gratulációkba futottam. Az Origoból azt kérdezték, hogy mennyire zavarna, ha ugyan üzleti alapon, de valamennyire átvennék ezt a modellt. Mert, hogy aznap nálunk 20%-os látogatottság-növekedést mértek. Közvélemény-kutatást is tartottak, és kiderült, az olvasók 86%-ának fel sem tűnt, hogy mások csinálták a nyílt trollnapi számot. A megkérdezettek 12% -a azt gondolta, hogy meghekkeltek minket és 2% olvasta el az oldaldobozban feketén-fehéren leírt tényállást, vagy más forrásból tudták, hogy miről is van szó. Felhívott Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója. Elmondta, hogy tele van a töke a köcsögökkel, akik mondva csinált politikai indokokkal ki akarják nyírni a pozíciójából, és egy utolsó durranásként színre vinné a Nemzetiben a Trollnapot az Indexen. Spiróval már beszélt, érdekli a téma, vállalná a darab megírását. Engem nem zavarna-e? Tőlem. Spiro, akár be is veheti társzerzőnek Phaszfejet, Döglött Guminyulat, Csirke72-őt, vagy Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?-at. Még Szalai Anamária is gratulált, mert EU-s szakmai berkekben komoly elismerést váltott ki ez a magyaros, merész és eredeti troll-önszabályozási kísérlet.
- Legalább nem annak az okádék Pataki Daninak a szakmai agyonhájpolását kell hallgatnom, aki amúgy már sehol sincs [Pataki Dániel – SZDSZ támogatottsággal a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnökének kinevezett távközlési szakpolitikus, aki elnyerte az Európai Hírközlési Hatóság elnöki székét is. Mindkét pozíciója megszűnt. – a szerk]. Az Alföldi rendezte darab mind a kritikusok, mind a közönség körében óriási sikert aratott. Alföldit már a kormány is marasztalta, talán azét is, mert a darab plakátján a hangsúlyt a „Buzi Zsindex! A kurva anyátok!” szövegre élezte ki, de ő önként nyújtotta be a lemondását.
- A fasz kivan ezekkel, leszerződtem a Berlini Operaházhoz. Színpadra állítják az Ungarische Trollt. A librettót Vladimir Kaminer írja, tudod az az Oroszországból Berlinbe áttelepült zsidó író srác, aki az Orosz diszkóval futott be. Csillagászati büdzsét vágtak hozzám, és a művészi koncepciómba se pofáz bele senki. A formabontó, kortárs operába a nemek szerepét is gyakran oda-vissza cserélgetjük. Csirke72 szerepére olyan világsztár nagyágyút szerződtetünk le, mint Susan Boyle. – mondta Alföldi.
Egy haverom bevallotta, hogy a gyerekemről a képet ő küldte át. Elnézést kért a hülye poénért. A nem várt siker ellenére tényleg hülye vicc volt, de megbocsátottam neki. Kezdek belejönni?
 


2+

A paphoz egy tálca krémessel, meg egy palack Tokajival állítottam be, megköszönni a segítségét. És felajánlottam a drogrehabosai részére az Indexnél leselejtezett, de még egész jól működő számítógépeket, meg ingyenes internet-hozzáférést. Majd ismét átestem egy csomó meredek kalandon. Jövő szerdán elmesélhetem.
 

1 komment

Címkék: troll drogrehabosok